FŐOLDAL

Magyarország legnagyobb famatuzsálemeit igyekeztem összegyűjteni ezen a honlapon. Az összeállítás alapja a "Magyarország legnagyobb fái - Dendrománia" című könyv (Alexandra Kiadó, 2005). A listák folyamatosan bővülnek; ehhez - szabályozott módon - bárki hozzájárulhat. Tovább...
LEGÚJABB FOTÓK
ESEMÉNYEK

2024.03.17. 18:27:36
Egy rekorder pusztulása

Kettéroppant a bogáti (Szombathely), listavezető mamutfenyő. Berki Sándor adott hírt róla.
2023.12.25. 13:14:47
Év végi összefoglaló - 2023


Gazdag éven vagyunk túl. 4255 fa adata van fent 2023 végén a listákon. Ebben az évben 162 új tétel került a gyűjteménybe. A fák száma mindig növekedni fog, hiszen folyton újabbak nőnek bele a listába. Elvileg ugyanennyi, már leírt fa el is pusztul, de ezekről csak szórványos információm van (ilyenkor jelzem a megjegyzés rovatban). Plusz még ott vannak azok, amelyek már egy ideje elérik a listás méretet, de eddig nem kerültek szem elé.

Az új találatok között a számosabbak: nyár (35 db), juhar (19 db), bükk (13 db), vadcseresznye (13).

Sok jeles fa törzskörméretét ismételten megmértem, ellenőrizendő a növekedési ütemüket. Néhány jelenlegi méret (cm): ötvöskónyi hárs 1075, kőszegi platán 948, bélmegyeri fűz 878, baki tölgy 770, nagyatádi cser 644, somogytúri gyertyán 548, révleányvári fehér nyár 855, hajagi barkóca 350.

Három rekorder fa is előkerült: fehér eper (542 cm, Borsfa, Schneidler Viktor - Balatonfelvidéki Nemzeti Park), lepényfa (434 cm, Cégénydányád, Torma Zoltán), simafenyő (408 cm, Cégénydányád, Torma Zoltán).

Mindig különleges élmény egy hatszázas tölgy felbukkanása, szinte az összes ismert már. Ebben az évben két ilyen fa is adódott: egy 623 cm-es (Nyírtelek, Szokolovszki Géza - Nyíregyházi Erdészet, Torma Zoltán) és egy 601 cm-es (Tiszadob, Szokolovszki Géza).

Emlékezetes túrák, helyek: a vadregényes Erebe-szigetek a Dunán (Vissi Géza információja nyomán), a tuzséri kastélypark tölgyese, Bódvaszilas környéke bükkökkel (Lenkei Péter nyomán), a Keleti-Cserhát (Zimányi László nyomán), a zalai erdők mélye (Fitos Lászlóval és Vencellel), a vasi Farkas-erdő rengetege, a pusztulások ellenére is lenyűgöző cégénydányádi kastélypark, a Nyírség és Felső-Tisza gazdag vidéke (Szokolovszki Géza), a Gerjen-patak égerei és torkolati vidéke (Lesti Szabolcs nyomán), Barcs kimeríthetetlen környéke (Szél Győzővel). Sokadszorra jártam Zemplénben az újhutai duglászfenyőknél, és ismételt mérésekkel megállapítottam, hogy tulajdonképpen két legmagasabb fánk is van: gyakorlatilag egyforma magas (55,2 m) két szomszédos duglászfenyő.

Kiemelkedő esemény volt a fákban gazdag, bakonyi dendromán találkozó. Itt Elsősorban Teket Attila kalauzolásával jártuk be az általa talált fákat a közösség „kemény magjával”.

Angliában alkalmam volt körülnézni a Woodstock-i Blenheim kastély hatalmas parkjában. Valószínűleg itt vannak a tölgymatuzsálemek a világon a legnagyobb koncentrációban (mintegy 150 db >6 m-es, közöttük két 10 m feletti).

Néhány jeles fa pusztulásáról is értesültem. A legfájóbb az orokláni listavezető gyertyán kidőlése. Még elfeküdt romjaiban is impozáns látványt nyújt. Még egy nagy veszteségről jött hír: kivágták a listavezető vörös tölgyet Iváncon. Úgy értesültem (Nagy Dániel - Őrségi Nemzeti Park), feljelentették a tettest, de csak minimális büntetést kapott. Az ország másik végén a szabolcsbákai hársnak lassan a romjai is eltűnnek. Nagy veszteség a keselyűsi (Szekszárd), páratlan nyárfasor megfogyatkozása. Egy kerékpárút miatt vágtak ki itt öt listás fát (Elblinger Ferenc: https://elbiferrum.blogspot.com/2023/04/a-keselyusi-nyarfasor-elsiratasa.html).

Az év új találatai közül nehéz kiválasztani a legszebbeket. Rám talán a 623 cm-es tölgy (Nyírtelek, Szokolovszki Géza, Torma Zoltán), Szél Győző fái közül egy barcsi vénic szil (nem is a 630-as, hanem az 565 cm-es) és egy 713 cm-es fehér nyár, továbbá egy 537 cm-es vénic szil (Bocska, Schneidler Viktor) tette a legnagyobb benyomást. Az év során előkerült fák közül pedig a legnagyobb egy 842 cm-es fekete nyár volt (Hajós, Takács Márton).

Különleges projektem, a Csongrád megyei Tisza-ártér teljes felderítése mérföldkőhöz érkezett, végeztem a jobb parttal. 98 folyamkilométerről van szó, ez számtalan túrát és összességében minimum 300 km gyaloglást jelentett. Az ártéri erdő folyamatossága gyakorlatilag csak két helyen, Szegednél és Csongrádnál szakad meg. Néhány felkapottabb fürdő- és horgászhely, valamint pár vadászösvény kivételével utak nincsenek, rendkívül nehéz a terep. Gyalogakác-sűrűk, kúszónövények, sár, szúnyogok nehezítik a járást. Erdőgazdálkodás is csak mérsékelten látszik a területen. Helyenként kilométernél szélesebb az ártér, a nehéz belátás miatt cikk-cakkban, oda-vissza kell haladni. A keskenyebb részek is kihívást jelenthetnek: pl. Csongrádtól északra, a partig lenyúló kiskertek alatt valóságos tornamutatvánnyal küzdheti végig magát az ember a meredek partoldalban. Nyáron gyakorlatilag nincs esély az árteret járni, leginkább a november-március időszak alkalmas, ha éppen megengedi a vízállás. Ugyanakkor csodálatos az érintetlen ártéri vadon, talán egy kezemen meg tudom számolni, összesen hány emberrel találkoztam az évek során a sűrűben (emlékeim szerint: egy vadász, két halőr, egy pákász, egy gátőr). Vadregényes élményt nyújtanak a gazdag élővilágú holtágak: Sasér, Labodár, Szarka-holtág. Belebotlottam három rétisas- és egy feketególya-fészekbe, egy hanyatló és egy pezsgő gémtelepbe, találtam két jó óriáspöfeteg lelőhelyet, láttam hódot, vidrát, rókát, találkoztam vaddisznókondákkal, de a legmeglepőbb két muflonkos felbukkanása volt. Ami a fákat illeti, igazán öreg példányok csak elvétve akadnak (gondolom, a szabályozáskor letarolták a fákat, és bizonyos szakaszokon az utóbbi évtizedekben is lehettek tarvágások, mederszabályozások), de listás méretű nyárfában nincsen hiány. Két helyen találtam keményfás foltot (tölgy, kőris), különben a nyár és a fűz az uralkodó. Az utóbbiból – mint a Tisza mellett általában – egyetlen hatszázas sem akad. (Külön vizsgálódást érdemelne, miért van sok hatalmas fűz a Duna mellett, és miért nincsen a Tiszánál.) Amerikai kőris és zöld juhar is van bőven. Összességében az ártéren 112 listás fát találtam: 74 fekete nyár (>=600 cm), 29 fehér nyár (>=500 cm), 6 szürke nyár (>=500 cm)(az átmeneti alakok miatt a fehér-szürke nyár megkülönböztetés bizonytalan), 1 vénic szil (>=400 cm), 1 vadkörte (>=300 cm), 1 galagonya (>=100 cm) és 1 tölgy (>=500 cm, mentett oldalon). Átlag 875 méterenként van egy listás fa, persze az eloszlás meglehetősen változó. A leghosszabb szakasz listás fa nélkül mintegy 7 km-es. Vajon ilyen sűrűn vannak a nagy fák a Tisza teljes, 597 km-es magyarországi szakaszán? Ha így lenne, ez kb. 1200 újabb fát jelentene, de tapasztalatom szerint ez a déli vidék az átlagosnál gazdagabb. Végül: mi lesz a bal parttal? A legjobb részeket (Barci-rét, Körtvélyes) meg néhány kisebb szakaszt az évek során már bejártam, közel 50 fa már ott is megkerült. Ha kitart a lelkesedésem, néhány év alatt a bal part is feltárul.
2023.06.16. 09:35:42
Újabb országos rekorder, egy 542 cm-es törzskörméretű fehér eper Borsfa határában! Schneidler Viktor, a Balatonfelvidéki Nemzeti Park munkatársa figyelt fel rá.
2023.05.28. 16:13:36
Egy jeles rekorderrel kevesebb: Hajdú Imre, az egykori megtaláló telefonált, hogy kidőlt az orokláni gyertyán. Legutóbb 2021-ben mértem, akkor 556 cm-es volt.
2022.12.23. 10:19:17
Év végi összefoglaló - 2022



4093 fa adata van fent 2022 végén a listákon. Ebben az évben 140 új tétel került fel. Viszonylag keveset tudtam fák után járni, de az alacsony szám azt is jelezheti, hogy nehéz már új, jelentős fát találni. Egyre több az olyan új adat is, amely már korábban felderített területről származik, csak időközben itt további fák nőttek bele a listaméretbe. Muníció persze van azért még bőven, sok bejelentett fa felkeresésével elmaradtam Bódvaszilastól Pécsváradig, a Bakonytól a Pilisig.

Az új találatok között a számosabbak: bükk (33 db), fűz (10 db), nyár (39 db).

Sok nevezetes fát újra mértem, adatokat nyerve növekedésükről. Kiemelkedik közülük a nagyszerű bábolnai akác, amely jelenleg 657 cm-es.

Pusztulással bőven találkoztam, és az aszályos évnek is biztosan meglesznek a következményei. A borsodivánkai tölgy (egyik legnagyobb tölgyünk) meglehetősen romossá vált, a kiváló nénai tölgy is fokozatosan hanyatlik. Bükkszentkereszten a Lófő-tisztás bükkjei siralmas állapotban vannak. A legmegdöbbentőbb azonban a jávorkúti fenyves pusztulása. Bő tíz éve még bámulatosan szép erdő volt hatalmas fenyőkkel, mára alig maradt itt élő fa.

Új rekorderekről, dobogósokról nemigen tudok most beszámolni. Perkátán van egy szép narancseper (340 cm, Szél Győző és DrT), ez harmadik a három tételt számláló listán. Szeged határában került elő egy szép eperfa, a Dunától keletre a legnagyobb (481 cm, Tanács Gábor és Kármán Kolos). Új nemzetségként az almafa került fel a dendromániára (Szentgál, 230 cm, Teket Attila). Tölgyből a legnagyobb új fa 568 cm-es volt (Veszprémvarsány, Teket Attila). Kapitális mezei juhart is talált Attila (Szentgál, 428 cm).
Érdekesség, hogy úgy tűnik, egyszerre két legmagasabb fánk van. Újabb lézeres méréseim szerint a rekorder újhutai duglász egyik szomszédja ugyanolyan magas (55,2 m).

Néhány nagyszerű túra is említést kíván. Mini dendromán találkozót tartottunk a Drávánál Elblinger Ferenccel, Lukács Róberttel és Szél Győzővel februárban. A Dráva-menti óriásnyarak és Péterhida fás legelője a hatalmas tölgyekkel felülmúlhatatlanok. Júniusban Teket Attilával, majd a csatlakozó Jandala Attilával jártuk be Hárskút és Pénzesgyőr környékét, a bükkökben leggazdagabb, pazar legelőket.

Melyik volt a legnagyobb, legszebb új fa 2022-ben? Centire a legnagyobb egy impresszív ezüsthárs lenne (Niedling Gyula, Ág, 889 cm), de partoldalban áll, és a magas oldalon talajszinten több ágra bomlik, megcsillagozva került fel a listára. A második legnagyobb találat egy 843 cm-es fűz (Teket Attila, Csót), de ez is elágazik mellmagasságban, és töredezik. Rám ebben az évben az általam a napokban talált 794 cm-es fekete nyár (Felgyő) tette a legnagyobb benyomást.
korábbi események
Magyar English