Egyszer az öreg Matisse, amikor csodás fáit rajzolta és vágta színes papírból, azt írta öreg barátjának, hogy a fák ábrázolásának mindenütt a világon két módja van. Az iskolás, amely egyszerű vonalakból és jelekből áll, ahogy a gyerekek látják és rajzolják a fát, és az érzelmes, amely a fa földhöz kötött létét emberi érzelmekkel követi és éli át. Varázslatos könyvében Pósfai György e második utat választotta. Miközben fától fáig jár vele az ember, gyermeki ámulattal telik el. Magyarország legnagyobb fái láttán örül, hogy akkor mi minden pusztítás ellenére ilyen gazdagok vagyunk.