A tökösi kastélypark egy-két tölgye legfeljebb gyenge ötszázas. A hajóútról inkább füzek tűntek jelentősnek. A 22 ezer hektárnak a nagy része azonban gyengén erdősült, nem véletlenül nevezik az egészet rétnek, és nem erdőnek.

Elbi blogján tanulságos a beszámoló a Kopácsi-rétről, és szokásos alaposságú a horvát és magyar természetvédelem összehasonlítása. Nagy fákban mennyire látszott vajon erősnek ez a Kopácsi-rét?

Gratulálok az új képekhez és a találatokhoz. Különösen a grábóci találat vall fejlet dendromán érzékről, mert pl. én rendszeresen megfordulok ott, még se tudtam kiszúrni a mezei juhart.
Az már mifelénk közhely, hogy egy-egy szebb hétvégén Óbánya-kisújbánya "elesik", és legyőzi a túlturizmus. Márc. 15-én mi is inkább a horvát Papuk hegységbe mentünk, mert az ott nyilván nem munkanap. Cserébe vagy 30 magyar rendszámú autó állt a parkolóban Jankovácnál.

Én is idézek egy köztünk alapműnek számító könyvből aminek igazságát csak alátámasztja a Nature cikk is:
"Tudni kell: a fák nem emberek, hanem idegen
lények, életstratégiájuk a felfoghatatlanságig más, fölösleges emberi-romantikus képzeteket társítani hozzájuk."

Idézet egy nálunk is népszerű könyv ismertetéséből: „A fák beszélgetnek egymással. Nemcsak utódaikról gondoskodnak odaadóan, de idős és beteg szomszédaikat is ápolják. A fák éreznek és emlékeznek.” Mindig idegenkedtem az ilyen antropomorfizálástól. Most a Nature-ben jelent meg egy áttekintő tanulmány, ami az ilyen nézeteknek tápot adó tudományos közleményeket veszi górcső alá. Az egész kb. 25 éve indult Suzanne Simard erdőökológus publikációival. Fő állításai: az erdő talaját behálózó gombafonalakon kommunikálnak a fák, megosztanak molekulákat, figyelmeztető jeleket küldenek, versengés helyett kooperáció van, s mi több, saját rokonaikat preferálják. Az áttekintő tanulmány szerint alaposan el vannak túlozva ezek a dolgok, a kísérletek nem komplex, erdei környezetben történtek, hanem laborban, s az eredményeket nem kezelték kellő kritikával. Például ha azt találták, hogy ha az egyik fa által előállított metabolit megjelent a szomszédban, az más módokon is átjuthatott, nemcsak a gombafonalakon keresztül. Aztán például állították, hogy az „anyafa” mellett a saját utód jobban növekedett, mint az idegen, de ugyanannyi példa volt arra is, hogy az idegen növekedett jobban. Szóval nem kell mindent elhinni.
A cikket itt lehet olvasni:
nature.com/articles/…

Nagy kár érte, királyi fa volt.

Sajnos a baji (régebbi terminológia szerint tardosi) nagy bükk (Komárom-Esztergom megye legnagyobb bükkfája) is megadta magát. Az utóbbi években, 2020-2021-ben már nagyon taplósodott, sejthető volt, hogy nincs sok hátra. Sajnálom, mivel az autóból is jól látható, emblematikus fa volt - és a hivatalosnál jóval nagyobbakat lehetett mérni, mint az ilyen terpeszes fáknál gyakran. A környéken elég sok bükköt találtam, ha nem is ekkorákat, mindenesetre egyértelműen ez volt a király. Még a kidőlt fára visszatérve: az autóból kiszállva meg kellett küzdeni vele, mert közel volt ugyan, de mély árkokból (és sűrű cserjésből-magaskórósból) álló "védelmi rendszer" vette körül, ami amúgy jellemző a Gerecsére, vagy inkább a hegylábi löszre. És megállni se könnyű, mert nagy a forgalom, és nincsenek a közvetlen közelében behajtó földutak, öblök. Jó a környék, az utóbbi hetekben errefelé jártam, és még mindig lehet újdonságokra bukkanni.

Könyveltem a lengyeli kiszáradást.
Nem feledve a drávai terveket, talán egy hansági-soproni dendromán találkozót is lehetne tartani.

Fantasztikus ez a vízi kaland, különösen így meleg szobából a remek képeket nézegetve. Vizesen kicsit más lehetett, de a feledhetetlenséghez ez is hoozájárulhatott! Lenyűgöző ez az égererdő! Még soha nem hallottam erről a Osli-Hany mocsárról. Az idén eddig 116 fa került a listára, és még csak február van. Tavaly összesen volt 162.
Más. Feltettem egy-két képet a halott lenygeli mammutfenyőkről.

Szívből gratulálok Attilának és Gyurinak is, remek találatok! Irigykedek is!